Zsigmond Vilmos

Zsigmond Vilmos

Zsigmond Vilmos a világ legjobb operatőreinek egyike, Oscar-díjas, az amerikai filmkészítők társaságának (A.S.C.) életmű díjasa. Munkásságát itthon Magyar Köztársasági Aranyéremmel, és a Corvin Lánc adományozásával ismerték el. Szülővárosa Szeged 2004-ben díszpolgárrá választotta.

Zsigmond Vilmos 1930. június 16-án született Szegeden, és itt élt 20 éves koráig. 1948-ban érettségizett a szegedi Piarista Gimnáziumban, ezt követően egy évig fotózást tanult Becsky Balázs szegedi fényképész Kárász utcai műtermében.

„Legfőképpen a szegedi emlékeim maradtak meg bennem nagyon erősen, mert amit az ember gyerekkorában átél, az nagyon erősen megmarad benne. Leginkább a Széchenyi tér, a platánfák... Gyerekkoromban gyaloglás az iskolába Móravárostól Felsővárosig. Negyvenöt perces gyaloglás volt, vissza persze hosszabb, mert közben az ember még játszott is az utcán. Még mindig emlékezem a régi hídra, amelyet felrobbantottak és nem építettek újjá. Egy más híd került oda, pedig gyönyörű volt az a híd. Eiffel emberei tervezték. Emlékszem a Rudolf térre,ahol reggelente a gyümölcsöt árulták. Hegyekben áll a dinnye, a barack, a szőlő. Mindez már eltűnt a mai életből, de az én emlékeimben még benne vannak.”

Tanulmányait Budapesten, a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakán folytatta, mesterei Illés György, Badal János, Bolykovszky Béla. 1955-ben diplomázott. Az ’56-os forradalom idején osztálytársával, Kovács Lászlóval egy bevásárlószatyorba rejtett kamerával felvételeket készített Budapest utcáin, majd elhagyja az országot.

Amerikában előbb filmlaboránsként dolgozott, majd évekig oktatófilmeket, rövidfilmeket készített. A hatvanas évek elején tűnt fel szakmai precizitásával, vizuális műveltségével, eredeti kamerahasználatával. Illés György legendássá vált operatőri iskolájára ekkor már egyébként is felfigyelt a nemzetközi filmvilág.Tanítványai szakítottak a régi műtermi világítás hagyományaival, helyette a természethű világítástechnika, a plasztikus kompozíciók, speciális kameramozgatások keretein belül találták meg saját, egyéni hangjukat.

„Boldogok voltunk: európai stílusú filmeket csináltunk Amerikában”– vallotta erről az „aranykorról”.  

A szakmai elismerést Robert Altman McCabe and Mrs. Miller című filmje hozta meg számára, amelyben laboratóriumi eljárással kifakította a felvételeket, hogy a film hangulata a régi, megfakult fényképek hatását idézze. A fakó színvilág ettől kezdve ízlésvilága fontos elemévé vált, később is gyakran alkalmazta az atmoszférateremtésben, például a Gyilkos túra, a Madárijesztő,A szarvasvadászképsorain.

Hollywoodban a legnagyobb rendezőkkel dolgozott, többek között De Palma, Cimino, Schatzberg, Spielberg alkotótársa volt.

A Sugarlandi hajtóvadászatban közvetlen, kézikamerás felvételekkel fokozta a történet feszültségét, a Harmadik típusú találkozásokban pedig a sci-fi digitális fénykorát jóval megelőzve hozott létre grandiózus látványt. Ez utóbbi film fotografálásáért nyerte 1978-ban az Oscar-díjat.

A nyolcvanas években egyre több vígjátékot forgatott, amelyekben különleges beállításokkal, kameramozgásokkal és világítási effektekkel fokozta a helyzetkomikumot (Hiúságok máglyája, Az eastwicki boszorkányok). Érdekesség, hogy a Maverick című filmben egy villanásra maga is feltűnt, stílszerűen egy korabeli fényképész alakjában.

Többször dolgozott Magyarországon, itt forgatta a Sztálincímű tévéfilm egyes részeit, majd a Bánk bán című operafilmet. 1990-ben rendezéssel is megpróbálkozott,  A tékozló apa forgatásakor az operatőri feladatot Szabó Gáborra bízta.

Zsigmond Vilmos közel ötven filmet fényképezett. Nincs egyetlen napja sem az esztendőnek, amikor valamelyik tévéadón ne játszanának olyan filmet, amelynek ő alkotta meg a képi világát.