Zsigmond Vilmos a világ legjobb operatőreinek egyike. A Magyar Köztársasági Aranyérem, a Corvin Lánc kitüntetettje, Oscar-díjas, az amerikai filmkészítők társaságának (A.S.C.) életmű díjasa. Szeged városának 2004. május 21. óta díszpolgára.

1930. június 16-án született városunkban, és itt élt 20 éves koráig.

Édesapja, idősebb Zsigmond Vilmos hosszú ideig műszaki rajzoló volt az újszegedi Kendergyárban, a harmincas években az Újszegedi Torna Club futball-kapusa, majd edzője.

Ifjabb Zsigmond Vilmos 1948-ban érettségizett a szegedi Piarista Gimnáziumban, majd a budapesti Műszaki Egyetemre felvételizett, ahová azonban nem vették fel. Ezt követően egy évig tanulta a fotózás csínját-bínját Becsky Balázs szegedi fényképész Kárász utcai műtermében. ’49-ben a Kenderfonógyárban kapott állást. Dolgozott anyaghordóként, műhelyes normásként, később munkaügyi előadóként, közben játszott a gyár asztalitenisz csapatában.

„Legfőképpen a szegedi emlékeim maradtak meg bennem nagyon erősen, mert amit az ember gyerekkorában átél, az nagyon erősen megmarad benne. Leginkább a Széchenyi tér, a platánfák… Gyerekkoromban gyaloglás az iskolába Móravárostól Felsővárosig. Negyvenöt perces gyaloglás volt, vissza persze hosszabb, mert közben az ember még játszott is az utcán. Még mindig emlékezem a régi hídra, amelyet felrobbantottak és nem építettek újjá. Egy más híd került oda, pedig gyönyörű volt az a híd. Eiffel emberei tervezték. Emlékszem a Rudolf térre, ahol reggelente a gyümölcsöt árulták. Hegyekben áll a dinnye, a barack, a szőlő. Mindez már eltűnt a mai életből, de az én emlékeimben még benne vannak.”

17 éves, amikor egy betegség hosszabb időre ágyba kényszeríti, s így bőven jut ideje az olvasásra. Egy fotózásról szóló könyv felkelti érdeklődését a fény művészete iránt.

Tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskola operatőr szakán folytatja, mesterei Illés György, Badal János, Bolykovszky Béla.

Diplomáját 1955-ben veszi át. Az ’56-os forradalom idején osztálytársával, Kovács Lászlóval egy bevásárlószatyorba rejtett kamerával számos felvételt készít a fegyveres összecsapásokról, majd elhagyja az országot.

Az USA-ban azért igyekezett mindenáron a film közelében maradni: előbb filmlaboráns, majd évekig oktatófilmeket, rövidfilmeket készített. A hatvanas évek elején tűnt fel szakmai precizitásával, vizuális műveltségével, eredeti kamerahasználatával. Illés György legendássá vált operatőri iskolájára ekkor már egyébként is felfigyelt a nemzetközi filmvilág. Tanítványai szakítottak a régi műtermi világítás hagyományaival és a természethűbb világítástechnika, a plasztikus kompozíciók, speciális kameramozgatások keretein belül találták meg saját, egyéni hangjukat.

„Boldogok voltunk: európai stílusú filmeket csináltunk Amerikában” – vallja erről az „aranykorról”.

A szakma elismerését Robert Altman McCabe and Mrs. Miller című filmjével vívta ki először, amelyben laboratóriumi eljárással fakította ki a felvételeket, hogy a film a régi, megfakult fényképek hangulatát idézze. A fakó színek végigkísérik karrierjét, ízlésvilága fontos elemei. Ezek segítségével teremt komor atmoszférát (A Gyilkos túra napsütés nélküli világa, a Madárijesztő és A szarvasvadász képsorai). A rengeteg operatőrt elfogyasztó Steven Spielberg első két nagy filmjét vele készítette. A Sugarlandi hajtóvadászatban közvetlen, kézikamerás felvételekkel fokozta a történet feszültségét, a Harmadik típusú találkozásokban pedig a sci-fi digitális fénykorát jóval megelőzve hozott létre grandiózus látványt. Ez utóbbi film fotografálásáért nyerte 1977-ben az Oscar-díjat.

A nyolcvanas években egyre több vígjátékot forgat, amelyekben különleges beállításokkal, kameramozgásokkal és világítási effektekkel fokozza a helyzetkomikumot (Hiúságok máglyája, Az eastwicki boszorkányok). A Maverickben egy villanásnyi szerepben láthattuk is korabeli fényképészként. Többször dolgozott Magyarországon, itt forgatta a Sztálin című tévéfilm egyes részeit, majd a Bánk bán című operafilmet. 1990-ben rendezéssel is megpróbálkozott:  A tékozló apa főszereplői Michael York és Liv Ullmann voltak.

Zsigmond Vilmos közel ötven filmet fényképezett. Nincs egyetlen napja sem az esztendőnek, amikor valamelyik tévéadón ne játszanának olyan filmet, amelynek a világhírű operatőr alkotta meg a képi világát…