A bomlás virágai - kiállításmegnyitó

2021. szeptember 23.

Szilasi László író megnyitója

Hölgyeim és Uraim!

A Hórusz Archívum másfél millió darabos privátfotó gyűjteményéből maga Kardos Sándor válogatott ki nekünk néhány csodálatos darabot. A kis Valentino, az Álombrigád vagy a Himnusz című film operatőrét régóta foglalkoztatja a töredékesség. Filmalkotásai annyiban térnek el a barokk ’neo’ jelenségétől (mely olyan arany hiba, ami épp a műalkotás tökéletességet húzza alá), hogy ezekben a művekben egyáltalán nincsen tökély, a kis Valentinot az ellopott pénz sem teszi boldoggá. Azt beszélik, a hiba olyan tett vagy magatartás, amely rendszerint káros következményekkel jár, káros eredmény, ami a helyes gondolkodás, követendő eljárás, szabály, elv megsértéséből keletkezik. Ez ezen a kiállításon nem így van. Ez a kiállítás túllép a hiba negatív sajtóján, s túllépése közben két egyaránt pozitív szélsőség között mozog.

Az egyik véglet az, amikor a kép tökéletes beállításába (tanyasi asszony, mellette kislány, karjaiban csecsemő) bukfencezve begördül a nagyobb fiú, akit senki sem szánt a kompozícióba. A véletlen, a sors vagy a magasságos Úristen akaratát örökítette meg ez a kép. Felmutatja az emberi akarat és igyekezet gyengeségét, ez is ’neo’, arany hiba, amin keresztül beláthatunk egy olyan valóságba, amelynek a létezéséről eddig talán nem is volt tudomásunk. Mindenki nevet, senki nem veszi észre, hogy Isten világa küldött nekünk ide egy pontot. A mezítlábas kisfiú ez a pont. Nem kell félni, nemsokára visszaalakul emberré.

A másik véglet a Szegeden készült kép. Valaha fekete-fehér volt rajta az emulzió. Aztán az idő megtámadta vagy feljavította az alkotást. Megjelent rajta egy kerek penészfolt, sárgás, vöröses, kék, olyan, mintha éppen lemenne a Tisza fölött a Nap. A többi szennyeződés pedig színessé tette a képet, olyan, mintha a sétatéren szivárványszínű ruhákat hordanának a polgárasszonyok és a katonatisztek. Itt az a különös háttérvilág teljesen új létezőket helyezett el kompozícióban. Nincsen színes ruha, nincsen Nap. De olyan, mintha mégiscsak lenne. Ez a kép nem állítja, hogy Isten bizonyosan van. De talán (talán-talán) mégiscsak létezik. A hit és a tartós figyelem megmutathatja őt nekünk.

Figyeljenek tartósan: a Hórusz Archívum és Kardos Sándor kiállítását ezennel megnyitom!