Interjú Szabó Gáborral

2021. február 10.

Szakmai hátszelet kap a ZSIFF

Interjú Szabó Gábor Balázs Béla-díjas operatőrrel, a HCA alapító elnökével

A január végén megalakult HCA (Hungarian Cinematographers Association) egyik első dolga volt, hogy szervezetileg a Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztivál mellé álljon. Az egyesület elnöke, Szabó Gábor kezdettől fogva mentora a szegedi operatőrfesztiválnak, vele beszélgettünk az új szakmai szervezetről, és a többnapos seregszemle első öt évéről.

 

A Színház- és Filmművészeti Egyetemen kialakult háború végjátékának egyik eleme, hogy a Magyar Operatőrök Társaságából (HSC) meghatározó filmesek léptek ki, és egy új szervezetben álltak össze. Lesz hatása a HCA-nak a szegedi versenyre?

A Zsigmond Vilmos filmfesztivál életében eltelt öt évet mérlegre téve kijelenthető, hogy a szegedi verseny még gyermekkorú ugyan, ám nagyon ígéretes. Még nem került be a nagy fesztiválok sorába, de az ismertsége egyre szélesebb körű, és a jelentkezők számából is lemérhető, hogy egyre népszerűbb. Az első években rendre 300 körül volt a pályázók száma, tavaly pedig a járvány ellenére kis híján megduplázódott. Nőtt a professzionális versenyzők érdeklődése is, egyre inkább rangot kezd jelenteni számukra az itt megszerzett díj.

Ami változást jelenthet a fesztivál életében, az éppen az egyesületünk megalakulása, szakmai segítsége. Abszurd, és teljesen érthetetlen, hogy a HSC nem támogatta ezt a filmfesztivált. A nagy szakmai világszervezetek, az IMAGO, vagy az amerikai ASC (amelynek Zsigmond Vilmos is tagja volt), már az első körben a szegedi verseny mellé álltak. Az új egyesület első dolga volt, hogy biztosítsa a szervezőket a támogatásáról. A szegedi seregszemle eddig is szigorúan szakmai alapokon nyugvó megmérettetés volt, s ez így is marad.

Rövid idő telt el a HCA megalakulása óta, értelmezhető-e a nemzetközi szakmai térben az új szervezet létjogosultsága, illetve a szakítás oka?

Azt tapasztaltuk, hogy külföldi kollégáink elég pontosan megértették, hogy mi történt a Színház-és Filmművészeti Egyetemen. Bennem, természetemnél fogva állandóan vannak kétségek, hogy egy adott problémát vajon elég objektíven látok-e, az SZFE körül zajló botrányos eseményekre érkező nemzetközi reakciók azonban megerősítettek. Például a francia operatőr szövetség (AFC) weboldalán megjelent egy hosszú cikk, amelyben a külső megfigyelő objektivitásával írták le, mi történt a nemzetközi hírű budapesti filmegyetemmel, és mi miért hoztunk létre új szervezetet.

A HSC-ben már tarthatatlan volt a helyzetünk, például az egymással való levelezésünket is blokkolták. Az új egyesület szervezeti szabályzatába beépítettük azokat a biztosítékokat, amelyek garantálják a demokratikus működést, emellett eltökélt szándékunk, hogy korszerűbben működjünk. A kilépésünk, a látszat ellenére nem politikai kérdés. Az SZFE körül kialakult helyzet, vagyis a szolidaritás motiválta, mindannyiunk Alma Materének a védelme. Itt tanultunk, később többen tanítottunk is. Soha nem gondoltuk volna, hogy egyszer mindezt el kell dobnunk. Egyébként sorra vesszük fel a kapcsolatot a nemzetközi szervezetekkel, ami nem jelent nehézséget, hiszen régi, személyes kapcsolatok fűznek sokunkat a különböző szakmai társaságokhoz. Az operatőrök világszervezeténél, az IMAGO –nál is jeleztük a belépési szándékunkat.

Valószínű, nem lesz könnyű megértetni mindenkivel, hogy egy tisztán szakmai alapokon újjászerveződő társaságként működnek. Sok „aprómunka” is kell ehhez.

Lényegében majdnem mindenki belépett a HCA-ba, aki a múlt, a közelmúlt vagy a jelen meghatározó filmjeit fényképezte, de a tagfelvételek nem zárulnak le. Fontosnak tartjuk, hogy a tagfelvételek megítélését ne befolyásolja semmiféle politikai megfontolás. Szívesen látunk mindenkit – ez alól egyedül az etikai vétség a kivétel -, akit a szakmai teljesítménye erre feljogosít, bármilyen politikai oldalhoz húz. Azt szeretnénk, hogy aki meghatározó a magyar operatőri szakmában, közöttünk legyen. Folyamatosan megyünk előre, dolgozunk az egyesület kereteinek a megteremtésén, kialakítottunk egy fórumot, hamarosan meglesz a weboldalunk is.

Az idei filmfesztiválra mobiltelefonnal készült filmekkel is lehet nevezni, miért nyitottak e technika felé?

Ez egy gesztus. Fontosnak tartom, hogy a filmkészítés demokratizmusa azoknak a gyerekeknek, fiataloknak is lehetőséget adjon, akiknek nincs profi, drága felszerelése, de szeretnének filmesként megnyilvánulni. A filmkészítésben nagyon fontos, sőt meghatározó a technika, de önmagában az, hogy egy film technikailag tökéletes, még nem garantálja, hogy emlékezni is fogunk rá. Ellenben egy izgalmas gondolat vagy ötlet akkor is megmarad bennünk, ha nem tökéletes a képi megvalósítása. Szerencsére, évről évre rangosabbá válik a fesztivál, egyre fontosabb az operatőröknek, hogy itt elinduljanak, díjat kapjanak. Emellett azonban nyitva kell hagyni a lehetőséget azok számára is, akik még a kezdeti lépéseknél tartanak.

A járvány miatt tavaly nem csak a szokásos tavaszi időpontot kellett őszre tolni, de a korlátozó intézkedéseknek is meg kellett felelni. Idén is szeptemberben rendezzük meg a Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztivált, s meglehet, újra korlátozott körülmények között. Ha így lesz, mik azok a tapasztalatok, amelyek mentén érdemes változtatni a fesztivál lebonyolításán?

A szegedi filmfesztivál unikális, ilyen körülményeket még Budapesten sem lehetne teremteni, legfeljebb, ha az Urániát átvinnénk a Duna partra. De a vidéki városok közül sem ismerek olyat, ahol ennyire ideálisak a földrajzi feltételek. A Belvárosi Mozi ugyanis pusztán az elhelyezkedésével, a Tiszával, zöld parkokkal és vendéglőkkel körbevett központi fekvésével eleve vonzza az embereket. Évről-évre egyre nyüzsgőbb volt a fesztivál, ezt tavaly a koronavírus visszavetette, gyakorlatilag pont a közönség záródott ki a versenyből. Ha maradnak a korlátozások, akkor át kell gondolnunk, hogyan vonhatnánk be az érdeklődőket az online térben.