Latinovits Zoltánt is kiosztotta – az életműdíjas operatőrrel, Andor Tamással beszélgetett a zsűrielnök – a ZSIFF negyedik napja

2023. október 27.

A Mesterkurzus-sorozatban az idei életműdíjas operatőrrel, a filmszerepekben is látható Andor Tamással beszélgetett sikeres pályafutásáról, hivatásáról kollégája, a zsűri elnöki tisztét is betöltő Szabó Gábor. A 7. Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztivál negyedik napján a versenyprogramban is vetítettek még izgalmas alkotásokat. A díjkiosztó záróünnepséget ma 15 órától tartják a Belvárosi Moziban, ahol 18 órától újra megtekinthetők a díjnyertes filmek.

Latinovits Zoltánt is kiosztotta – az életműdíjas operatőrrel, Andor Tamással beszélgetett a zsűrielnök – a ZSIFF negyedik napja

Színész akart lenni, ötször jelentkezett a főiskolára, de Básti Lajos azt mondta neki: „Fiam, maga jó megjelenésű, de pösze.” Modellező iparművészként kezdett dolgozni, hajó-, vonat- és épületmaketteket készített, de színésznő szerelme kisütötte, hogy ha nem veszik fel színésznek, jelentkezzen a színművészeti operatőr szakára. Amikor a felvételin a legnagyobb magyar operatőrök legendás mestere, a kétszeres Kossuth-díjas Illés György megkérdezte tőle, miért akar operatőr lenni, azt felelte: „Úgy érzem, van képi fantáziám, amit a haza javára szeretnék érvényesíteni” – mesélte viccelődve Andor Tamás operatőr, a 7. Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztivál életműdíjasa kollégájának, Szabó Gábornak a Mesterkurzus címmel megtartott, immár hagyományosnak tekinthető pénteki beszélgetésen.

 

Operatőrök, ha beszélgetnek: Szabó Gábor és Andor Tamás a Mesterkurzus címmel megtartott pénteki beszélgetésen (fotók: Kuklis István)

Illés György – aki később barátjává fogadta – arra gyanakodott, hogy átmegy majd színésznek, de azért felvette. Többek között Kende János, Dobray György – akivel később, már az 1980-as években együtt forgatták Szegeden a Szerelem első vérig című sikerfilmet, majd a folytatását is –, Lukács Lóránt, Darvas Máté, Dobay Sándor és Neményi Ferenc voltak az osztálytársai az Illés szárnyai alatt 1965-ben diplomát szerző operatőr osztályban. 

Andor Tamás 1975-ben a kamera mögött (fotó: Schiffer Pál/Fortepan) 

Diploma után barátjával, Schiffer Pállal csináltak szociográfiai filmeket a cigányság helyzetéről. Már az 1970-es Fekete vonat is feltűnést keltett, a Cséplő Gyurival pedig 1978-ban elnyerte a locarnói fesztivál díját. A következő évben itthon megkapta a Balázs Béla-díjat, később érdemes és kiváló művész lett. A Schiffer Pál által megteremtett új műfaj, a fikciós szituációs dokumentumfilm első számú operatőreként tartották számon.

Mindig szerettem volna írni egy könyvet a rendező és az operatőr házassággal felérő érzékeny kapcsolatáról, de ez a könyv sohasem fog megszületni, mert a szereplői ma már jórészt halottak. Nem lenne ildomos szakmai pletykák alapján intim titkokat elárulni róluk” – fogalmazott Andor Tamás, aki 

 

saját bevallása szerint alkalmazkodóképes ember, talán ennek is köszönhette, hogy olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Makk Károly, Mészáros Márta, Bacsó Péter, Simó Sándor. 

 

A játékfilmes áttörést Simó Sándor 1977-ben bemutatott életrajzi alkotása, az Apám néhány boldog éve hozta meg számára, majd a főiskolai rendező tanárával,  Makk Károllyal forgatott Egymásra nézve jelentett nagy előrelépést szakmai karrierjében. A film itthon hatalmas szenzációt keltő leszbikus szerelmi jelenetéről elmesélte, egyetlen lehetőséget kapott arra, hogy az egyébként heteroszexuális színésznőkkel az intim képsort leforgassa. 

„Máig úgy érzem, hogy amit a filmkészítésről, egy jelenet megközelítéséről tudok, azt Makk Károlytól tanultam” – vallotta meg Andor Tamás, aki azt is elárulta, hatalmas drukkal szállt be a munkába. Makk eredetileg Ragályi Elemérrel akarta forgatni a filmet, de nézeteltérés támadt köztük. Makk Károlytól végül a legmagasabb fokú elismerést kapta: a következő filmjét, egy amerikai koprodukció is vele akarta megcsinálni. Elkövetett azonban egy nagy hibát: nem nézett utána, mekkora sztár a főszerepet alakító Christopher Plummer, és a próbafelvételen alaposan meggyötörte, majd vállon veregette. Operatőrként leváltották, Makk kérésére kameramannként maradt a produkcióban, ami ma már nagy hibának tart, ki kellett volna szállnia a produkcióból.

Szabó Éva Andreával, a fesztivál művészeti vezetőjével a Te, rongyos élet vetítése előtt

„Azt mondják a fővilágosítók: ökölbe szorított seggel élünk mi ott, a kamera körül. Állandóan felfokozott feszültségben, az időhajsza, az idegi beállítottság, a pénzszűke, az egyeztetési gondok miatt. Mindezek belekényszerítik az embert abba, hogy amikor bejön a díszletbe, az álmait milyen mértékben tudja megvalósítani. Milyen százalékban tudok a rendező támaszaként működni, és mi az, amit magamból mindehhez még hozzá tudok passzírozni?” 

Andor Tamás hangsúlyozta: Illés György vívta ki, hogy az operatőr legyen a  rendező előtti utolsó név a stáblistán. Büszke arra, hogy Bacsó Péter jobbkeze lehetett, tucatnyi filmet készítettek együtt. „Az önállóságom valószínűleg nem lett kárára a mozinak.” A szakma és a kritika részéről is igazságtalanságnak tartja, hogy Bacsót elsősorban csak mint A tanú rendezőjét könyvelik el. Máig fájlalja, hogy sem a Sztálin menyasszonyát, sem a Tegnapelőttet nemigen favorizálják, pedig kitűnő filmek, mindig örömmel nézi őket újra.

Andor Tamás színészként is sok filmben szerepelt, úgy fogalmazott, szórakoztató volt számára a kamera elé kerülni, mert olyankor nem volt gátlása. De nem tudott átlényegülni, mindig önmagát adta, többször játszott operatőrt is filmekben. Sándor Pál Régi idők focija című filmjében egy maszkban ő súgja Garas Dezső fülébe: „most viszed a labdát, elindulsz és kicselezed”. Simó Sándor Legszebb férfikor című filmjének egyik jelenetében ki kellett osztania a Latinovits Zoltán által játszott karaktert, hogy milyen hülye, hogy nem vesz fel lakáshitelt.

A sok kulisszatitkot feltáró, egyszerre izgalmas és szórakoztató beszélgetés végén Andor Tamás elérzékenyülve köszönte meg a fesztiválnak, a városnak, hogy elismerik operatőri életművét.

Versenyfilmekből jutott bőven az utolsó vetítési napra is. A kísérleti filmek kategóriájában szereplő alkotások valószínűleg a szakmának izgalmasabbak mint a közönségnek. Bár a mexikói Elsewhere, a finn Etude of Sadness és az amerikai Tender Parts mellett szerepelt egy magyar film is a blokkban. Az Utolsó felvonás valószínűleg csak a sajátos fények, a különleges térkezelés miatt kerülhetett ebbe a blokkba, mert igazából egy megrendítő történetet mesél el, egy Alzheimer-kóros egykori egyetemi dékán demenciájának elhatalmasodását, majd gyámság alá helyezését. Az alkotók, Kiss Máté Gergely rendező és Tóth Evelin Judit operatőr a vetítést követő beszélgetésen elárulták, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem felkérésére, kifejezetten a gyámügyi szolgálat dolgozói számára forgatták a filmet a hajdani Bárka Színházban. Csak három percnyi, erősen szakmai részletet kellett kivágniuk belőle ahhoz, hogy a nagyközönség számára is tanulságos, gondolatébresztő film legyen. A kreatív alkotóknak és a remek színészeknek, Jéger Zsombornak, Terhes Sándornak, Vándor Évának, Nagy Katicának, Wrochna Fanninak, Mészáros Bélának, Tóth Jocónak és Jakab Csabának köszönhetően nem egy idősgondozásról szóló oktatófilm lett a projektből, hanem egy hatásos, mellbevágó alkotás. 

Kiss Máté Gergely rendező és Tóth Evelin Judit operatőr a beszélgetésen

A kisjátékfilmek közül Karácsony Péter rendező és Szebeni Gábor operatőr Lesen című, minikriminek is beillő munkája, valamint Nagy Kálmán rendező és Manuel Prett operatőr alkotása, Az utca másik vége emelkedett ki. Utóbbi egy banálisnak tűnő diákkonfliktust mesél el Nagy Zsolt főszereplésével hihetetlen feszültséggel. Kárpáti György Mór és Pálos Gergely Jövő nyár című nagyjátékfilmje, ami egy középiskolai osztály drámatáborának tragikus következménnyel járó konfliktusát meséli el, számomra kidolgozatlansága, koncepciótlansága miatt nagy csalódás volt.

Szebeni Gábor, a Lesen operatőre

A fesztivál utolsó versenyfilmjeként és egyben magyarországi premierként vetítették péntek este Luc Walpoth rendező és Sara Purgatorio operatőr Peripheric Love című olasz–svájci drámáját, amelynek főszereplője, a mexikói bevándorló Maria terhes. Giorgio, a férje viszont úgy tudja magáról, hogy steril. Maria eltitkolja előle a terhességet, mert attól tart, hogy majd hűtlennek hiszi. Kétségbeesésükben mindketten máshol keresik a gyengédséget, Maria egy fiatal paptól kér lelki támogatást, Giorgio egy  megértő prostituálttól. 

Talán nem ez a film kapja majd a fődíjat, mindenesetre egy szépen fotografált, klasszikus eszközökkel elmesélt szívmelengető történetet kaptunk rokonszenves, hibát hibára halmozó kisemberekről, így jó élménnyel zárult a versenyprogram.

Szöveg: Hollósi Zsolt

Fotó: Kuklis István

Forrás: szeged.hu