Orosz lélektani játszma, azerbajdzsáni családi dráma – a ZSIFF harmadik napja

2023. október 27.

Egy magyar gyökerekkel rendelkező, Venezuelában született, zsidó származású amerikai nő dokumentumfilmje volt az egyik legizgalmasabb a 7. Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztivál harmadik napján, ahol orosz lélektani játszmát, azerbajdzsáni családi drámát is láthatott a közönség.

 

Orosz lélektani játszma, azerbajdzsáni családi dráma – a ZSIFF harmadik napja

 

Én is zörejművész szeretnék lenni, ez a demagóg gondolat jutott eszembe, amikor Cibulya Nikol Mária Terézia szül című kisjátékfilmjének stáblistáját böngésztem a vetítés után. Ehhez persze az is kellett, hogy kellőképp irritáló legyen a kosztümös alkotás, amiben Fecske Flóra operatőr közeli képein jól láthatjuk, amint mai formájú rózsaszín macaront esznek sorozatgyártott süteményes villával a XVIII. században. Az uralkodónők nyilvános szülési kötelezettségének eltörlését persze tényleg Mária Teréziának köszönhetjük, de az újságcikkből született film – amely az alkotók szerint arra hivatott figyelmeztetni, hogy ugyan több száz év telt el azóta, a szülés ma is kiszolgáltatott helyzet egy nő életében – értékei ellenére is taszított. Talán a nyomokban fellelhető abszurditást kellett volna jobban felerősíteni, mert a nagytétényi kastélyban nemigen lehetett megteremteni az osztrák császári udvar atmoszféráját. Amit célként határoztak meg: „mintha éreznénk a port és a szagokat a levegőben”. A szűkös költségvetés persze magyarázat a hibák többségére, és annak, aki történelmi filmeket szeretne majd készíteni, bizonyára kiváló gyakorlási lehetőség egy ilyen projekt.

Csütörtökön a kisjáték- és dokumentumfilmek tűntek a legizgalmasabbaknak a versenyprogramból. Imádtam a magyar gyökerekkel rendelkező, Venezuelában született, zsidó származású amerikai Catalina Kulczar Daisy című filmjét, amit a Covid-pandémia idején New Yorkhoz közel, az óceán partján kezdett el forgatni az 5 fokos vízben úszó baráti társaságról. A tervezett projektet alaposan átírta Catalina Floridában élő 75 éves édesanyjának öngyilkossága, ami családtörténeti kutatásokra ösztönözte a sokkoló tragédiát nehezen feldolgozó alkotót. Az emlékekből, fotókból, régi, amatőr családi filmfelvételekből töredékesen ugyan, mégis követhetően kibomlik egy elgondolkodtató történet a rokonszenves famíliáról, amely éppúgy áldozata volt a vészkorszaknak, mint az 1956-os forradalomnak. Megható látni a képsorokat, ahogy Catalina előbb 90 éves nagymamája, majd egy évtized múlva az édesanyja hamvait szórja szülővárosukban, Budapesten a Dunába.  

Catalina Kulczar és a Paczolay Zsófia, a Daisy és a Budapest Silo rendezője a vetítést követő beszélgetésen (fotók: Kuklis István)

Az úszás szeretete kötötte össze a dokumentum blokk versenyfilmjeit. A kínai Shuli Huang Will You Look At Me című 20 perces alkotásában a felnőtt fia szexuális irányultságáról hivatalosan nem tudó apa számára jelent relaxációt a rendszeres úszás a hegyekben. A tipikusan mai történet szerint a fiatal, meleg kínai filmrendező visszatér szülővárosába, hogy önmagát keresse. Az édesanyjával folytatott hosszas beszélgetés, egyre élesedő vita során az elfogadás és a szeretet keresésébe merülnek. A genderkérdést kiélező hazai propagandistáknak érdemes lenne levetíteni ezt a sokkoló és tanulságos filmet, ami kész csoda, hogy Kínában elkészülhetett.

Szinte már a kísérleti alkotások közé lehetne sorolni Paczolay Zsófia rendező és tavalyi fődíjas operatőr, Ezequiel Salinas Budapest Silo című filmjét, ami egy lenyűgöző látványvilágú, fojtogató atmoszférájú, lepusztult budapesti gabonasilóban játszódik. Főszereplője József, aki nap mint nap, mint egy búvár, lemerül a 25 méter mély, sötét silóba, ahol egy kötélen, fejlámpával világítva vakarja a koszt a falról. A rendező elmesélte a beszélgetésen, hogy véletlenül bukkantak a gabonasilóra és a 17 éves korától különböző munkakörökben ott dolgozó Józsefre, aki ideális szereplőnek bizonyult. A különleges képsorokból és hanghatásokból is jól átjött meggyőződése, hogy betegségeit elsősorban az egészségtelen munkakörülmények okozták.

A kisjátékfilmes blokk alkotói a beszélgetésen

Gyimesi Anna rendező és Pálos Gergely operatőr Affrikáta című kisjátékfilmjét az öregedő anyát letisztultan, mégis hihetetlen intenzitással alakító Kováts Adél  pazar játéka miatt szerettem leginkább. Milyen jó lenne ezt a színészgenerációt több filmezési lehetőséghez juttatni!

A Kölcsey Levente rendezésében, Bodor Ádám Konyhatitok című novellája alapján készült Einstand című fekete-fehér kisfilmnek is Pálos Gergely volt az operatőre. A hivatalból egy ellenőr érkezik a kis étterembe, ahol a pincérnő és a szakácsnő próbálja megfejteni a helyet bezárató férfi viselkedésének furcsaságát. A szűk konyhában játszódó rövid jelenet felvételére négy tekercs film állt rendelkezésükre, ebből az egyik hibátlan lett, árulta el Pálos a forgatásról. A végeredmény sűrű, letisztult 8 perc. 

  Az előzetese alapján kicsit többet vártam az orosz versenyfilmtől, Alfiya Khabibullina rendező és Daniel Fomichev operatőr Emperor című drámájától, amelynek főszereplője egy tizenöt éves fiú. Ars pszichológiai sajátosságai miatt élete nagy részét otthon töltötte, magántanárokkal tanult. Miután pszichoterapeuta édesanyjával Moszkvából egy kisvárosba költözik, úgy dönt, iskolába megy. Nehezen szocializálódik, nem könnyen igazodik el erkölcsi kérdésekben. Szokatlan viselkedésének és sokoldalú hobbijainak köszönhetően az osztálytársai kezdeti elutasítását érdeklődés és szimpátia váltja fel, azonban van egy fiú az osztályában, aki nem tudja elfogadni. A film némi bepillantást enged a nem túl vonzó mai orosz mindennapokba is, de olyan érzésünk lehet, hogy Ars jellemzésekor nem bontja ki az igazság minden részletét.

Tahmina Rafaella rendező és Touraj Aslani operatőr Banu című azerbajdzsáni filmjében a főszereplőt befolyásos, gazdag és agresszív, szociopata férje azzal vádolja, hogy alkalmatlan anya. A válás során a kisfia felügyeleti jogáért küzdő nőnek a második hegyi-karabahi háború utolsó napjainak káoszában négy napja van, hogy találjon valakit, aki tanúskodik mellette a bíróságon, ám hamar kiderül, hogy mindenki fél. A történet kapcsán Azerbajdzsánról, a zaklatott belpolitikáról is hozzávetőleges képet alkothatunk. Különösen erős hatása van a Kaszpi-tenger partján játszódó jelenetnek: a néző idillikus tengerparti felvételeket vár, helyettük egy rozsdás, lepusztult olajfúrótorony uralja a panorámát.

Szöveg: Hollósi Zsolt

Fotó: Kuklis István

Forrás: szeged.hu